Felmerülhet benned a kérdés, hogy miért egy idegennek teregesd ki a szennyest, amikor ott vannak a jóbarátok. Ismeritek egymást és még ingyen meg is hallgat.
Egy baráti beszélgetés nagyon felemelő és megnyugtató tud lenni. Egy barát jó esetben mindig “kéznél” van, meghallgat, megvígasztal ha kell és veled örül. Ideális esetben ez kölcsönös és kiegyenlített.
Voltál már olyan helyzetben, amikor a barátod/barátnőd ugyanazzal a témával talált meg, újra és újra? És te bármit is mondtál neki, semmi nem változott.
Egy idő után ha csöngött a telefon fohászkodtál azért, hogy ne ő legyen. Mert már túl sok volt. És nem akartad megbántani sem. Inkább nem vetted fel. Napokkal később hívtad vissza, vagy nem hívtad egyáltalán.
Lehet, hogy te voltál a hívó fél
Aki nem értette, hogy miért nincs senki a másik oldalon. És igen ez nagyon fájó tud lenni. Mert nem értjük a miérteket (erről egy másik alkalommal írok bővebben).
Ugyanakkor azt látni kell, hogy a barátunk nem a terapeutánk.
Ha egy barátot használsz a terapeuta helyettesítőjeként, az megterheli a kapcsolatot.
Igazságtalan terhet ró a támogatást nyújtó barátra és egy diszfunkcionális dinamikát teremt, ami egyik fél számára sem egészséges.
Ha olyan a barátságotok, amelyben szinte mindig az egyikőtök nyújt támogatást, a másik pedig kapja, itt az ideje újraértékelni a kapcsolatot.
Egy kapcsolatban ugyanakkor az is természetes, hogy időnként az egyik félnek több támogatásra van szüksége. A probléma inkább akkor kezdődik, amikor ez az egyensúlytalanság tartóssá válik, és a kapcsolat szinte kizárólag erre épül.
Semmi baj nincs azzal, ha intim beszélgetést folytatsz érzékeny témákról a közeli barátaiddal. Ez egészséges és hozzásegít, ahhoz hogy megtanulj az érzelmeidről beszélni olyanokkal, akikben megbízol.
A túlzásba vitt támaszkodás a másik félnek megterhelő lehet. Egy barát szerethet, támogathat és melletted állhat, de nem az ő feladata, hogy hosszú hónapokon vagy éveken keresztül hordozza a fájdalmadat, megoldja a problémáidat vagy újra és újra ugyanazokat a köröket fussa veled.
Ha fontos a barátod és fontos vagy saját magad számára is, akkor bizonyos helyzetekben érdemes olyantól segítséget kérni, akinek ez a hivatása.
A terapeuta nem azért van jelen, mert szeret vagy mert a barátod. Hanem azért, mert képzett arra, hogy meghallgasson, segítsen összefüggéseket találni, felismerni a visszatérő mintázatokat és támogasson a változásban.
- Teljes figyelmet ad, ezért nem kell attól tartanod, hogy terhet jelentesz.
- Nem kell attól tartanod, hogy terhet jelentesz neki.
- Pártatlan, ezért nem a saját érdekei mentén reagál.
- Nem foglal oldalt a családi vagy baráti konfliktusaidban.
- Mentes a minősítéstől.
- Nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem azt segíti meglátni, amire szükséged van.
- És ami talán a legfontosabb: játszmán kívül áll, ezért olyan dolgokat is ki lehet mondani előtte, amelyeket a szeretteidnek nehezebb lenne.
Nincs közös múlt, nincsenek kimondatlan elvárások, sértettségek vagy lojalitási konfliktusok. Ez a távolság teremti meg azt a biztonságos teret, ahol őszintén rá lehet nézni arra, ami fáj, ami elakadt, és amin változtatni szeretnél.
A barát és a terapeuta nem egymás versenytársai.
Más szerepet töltenek be az életünkben. Az egyik mellettünk áll az úton, a másik segít tisztábban látni, merre érdemes továbbmenni.