A sportról akartam írni, jobban mondva a rendszeres mozgásról. Másképp. Inkább az önismeret oldaláról megközelítve.
Arról, hogy az évek során kiderült, hogy a sport számomra nem csak a mozgásról szól. Sok mindent megtudtam közben magamról. Például azt, hogy meglepően jól bírom a monotonitást. Hogy a lendület nem tart örökké. És hogy újrakezdeni sokkal nehezebb, mint folytatni.
Kicsit visszamegyek az időben. Gyerekkoromban egyáltalán nem járattak sportolni, sem egyéb különórára. Anyukám úgy nőtt fel, hogy minden percét beosztották és ő ezt nem akarta a gyerekeinek.
Így aztán úgy alakult, hogy 18 éves koromig a tornaórákon kívül a sport teljesen kimaradt az életemből. Én voltam az, aki végül kértem, hogy járhassak aerobikra. Később jött az első konditermes tapasztalat, aztán megint csoportos erősítő, majd megszünt a hely, ahová jártam. Következett jó pár év tánc, és ahogy a salsat felváltotta a kizomba, úgy kúszott fel pár kiló. Nem volt mese, újra belevágtam a rendszeres sportba. Mellette figyeltem az étkezésemre. Nem kellett hozzá sok idő és elértem a kívánt súlyomat. “Kipattintottam” magam.
Röviden a háttér. A továbbiakban arról írok én mit szemezgettem ki magamnak. Megosztom veled, hátha neked is hasznos lesz.
A rendszer keretet és biztonságot ad
Ennek az igazságát a sportolásban is megtapasztaltam. Legfőképp a vírus idején, amikor beszorultunk a négy fal közé. Én ekkor már 6 éve otthon edzettem, online edzéstervek, edző és csapat “segítségével”.
Az évek alatt kiderült, hogy, sokkal jobban bírom a monotonitást, mint korábban gondoltam. Bevallom nagyon sokszor nem éreztem a motivációt és szívesebben aludtam volna a hajnali kelés helyett. Mégis hajtott, hogy akkor is megcsináljam, amikor nem volt kedvem.
A rutinszerű napirend pedig megtartott abban, hogy ne “csússzak szét” ebben a nagyon fura és bizonytalan időszakban.
Könnyebb fentartani valamit mint előlről kezdeni
Majd elmúlt ez is. Meg a lendületem is kb. 8 év otthon edzés után. Belátom ez hosszú idő, teljesen ok más után nézni. Én ezt a nézést elhúztam annyira, hogy a végén a mozgásom a tizedikre lépcsőzés maradt. Ehhez is nagy erőket dobtam be saját magam meggyőzésére.
A tanulság: ne hagyd abba.
A rendszeres befektetett munka megtérül. Ha napi 10 percet teszel bele, már akkor is többet tettél a 0-nál.
És még valami. Tudom, hogy meg tudod csinálni: kezd piciben! Ezt azoknak súgom, akik halogatnak.
Ehhez egy kis segítség:
- Megengedem magamnak, hogy néhány gyakorlattal vagy pár perccel induljak el.
- Megengedem magamnak, hogy a saját tempómban haladjak.
Mond ki magadnak hangosan, naponta akár többször is, mint egyfajta emlékeztetőt.
Ép testben ép lélek
A rendszeres mozgás, ami két éve újra az életem része nem csak a testemet formálja. Bár azt most nagyon :)
Megtanít kitartani akkor is, amikor nincs kedvem. Megmutatta és megmutatja most is, hogyan halogatok, milyen kifogásokat gyártok. Mennyire könnyű abbahagyni és milyen nehéz újra kezdeni.
Azt is megtanultam, hogy nem kell mindig nagy dolgokra készülni. Néha elég felvenni a sportcipőt. Elég tíz perc. Elég egyetlen lépés.
Miközben a testem erősödik, vele nő a türelmem, a kitartásom és a bizalmam magamban és abban, hogy a kicsi néha a legtöbb, amit tehetek.
És lehet, hogy végül tényleg arről szól az „ép testben ép lélek”, hogy újra és újra megjelenjek önmagamért.