Mielőtt rátérek a témára, szeretném behozni az énállapot fogalmát. Tisztázzuk is, mit jelent pontosan.
Énállapot (ego-state) hétköznapi nyelven hangulatok, melyek kívülről látható részei a személyiségnek.
További szinonímák: énrész = alszemélyiség = személyiségrész – az ego/elme különféle állapotai (érzés-gondolat-viselkedés mintázatok).
Egy embernek számtalan énállapota létezik
Naponta többször váltunk énállapotot. Van, amelyikben hosszabb, van, amelyikben rövidebb ideig vagyunk.
Általában nem vagyunk tudatában, hogy énállapotok között váltakozunk, mert az énünket egy folyamatos dolognak éljük meg.
Egyszer kísérletképp két héten keresztül figyeltem magam és az énállapot-változásaimat. Nagyon érdekes volt rálátni arra, hogy egy állandóan változó jelenséggel állok szemben. Jönnek és mennek a hangulatok. Amire gondolatban is rákapaszkodom és pörgetem, az pl. hosszabban velem van.
Ha sikerül semlegesen megfigyelnem, akkor, ahogy felbukkan, el is tűnik.
Még egy kis magyarázat
Az érzelmek és hangulatok hormonállapotok. Az érzelmek különféle hormonokat szabadítanak fel a véráramban.
A hormonok kb. 2,5–3 perc alatt áramlanak végig a testben a vérkeringés révén, vagyis ennyi idő alatt járja át a testünket egy érzelem.
Ezt hívjuk úgy, hogy hormonidő. Ez az érzelmek természetes ritmusa is, ennyi ideig marad fenn egy hangulat az emberben.
Előfordul, hogy egy érzelem tartóssá válik bennünk.
Egyszerű hétköznapi példa: dühös vagyok a főnökömre és egész nap azon puffogok, hogy milyen igazságtalanul bánt velem.
Ez azért lehetséges, mert egy gondolatot vagy gondolatsort kapcsoltam az érzelemhez, sokat agyaltam az adott érzelmet kiváltó eseményen, így az érzelem fixálódott a testben és az elmében.
(Reggel 8 órától 16 óráig a haragom már 480 perce élvezi a társaságomat, én meg az övét. És a napnak még nincs vége.)
Hogy jön ide a magány?
Mint ahogy számos pszichológiai jelenség, azt gondolom, a magány és annak érzete is egy spektrumon helyezhető el. Van az extrém állapot, amikor teljes izolációt él meg valaki. A másik végén az illető maga választja az egyedül levést, és köszöni, jól van ő egyedül is.
Vissza az eredeti kérdéshez: lehetek-e magányos akkor is, ha ez nem egy állandó állapot?
A tapasztalatom az, hogy igen. Van ilyen. Kerülhetsz olyan énállapotba, amikor magányt élsz meg.
Kérdés, hogy észreveszed-e?
Lehet, hogy csak néhány percre érkezik.
Beszélgetés közben.
Ahogy sétálsz az utcán, vagy egy zsúfolt tánctéren.
Mire észreveszed, már el is tűnt.
Egy kellemetlen szájíz, egy hiányérzet marad utána.
De attól még megtörtént.
Talán ezért is érdemes néha megállni.
Mi van most bennem? Mire van szükségem?
Ha jólesne, hogy ebben kísérjelek, várlak egy önismereti ülésre.